1-13. A tiszta zenei forma bűvölete. Akár így is nevezhette volna Johann Sebastian Bach 1741-ben közreadott variációsorozatát, a barokk billentyűs muzsika egyik összegzését. A feladat ugyanis legalább annyiban kombinatorikai, mint amennyiben zenei jellegű. Mint az a variációs műfajokban megszokott: a zeneszerző fölad egy témát – esetünkben egy álmodozó Sarabande-ot -, majd alapelemeinek megtartásával különféle zenei karaktereket formál meg belőle. Bach mindjárt harmincat. A harmonikus struktúra végigvonul az egész sorozaton, a variációk azonban mértani haladványt képeznek: az egyes karakterdarabok hármas csoportokban követik egymást, minden triász végén egy kánonnal, amely növekvő hangközökbe rendezett futamokat képez. A sorozat ráadásul fokozatosan halad a mind összetettebb zenei szövet irányában. Ma az első 12 variáció hangzik föl a témát követően, Elena Barshai orgonás fölvételéről.
