Verdi Macbeth című operáját az utókor az őrjöngő hatalomvágy és az igazságtétel egyik leghitelesebb ábrázolásaként tartja számon. Különös, de Verdi eredeti szándéka nem ez volt. 1847-ben, a Macbeth keletkezésekor, a romantika tetőpontján nagy divatjuk van a misztikus és kísérteties témáknak. Meyerbeer Ördög Róbertje és Weber Bűvös vadásza Itáliát is meghódítja. Így aztán Verdi kedvenc drámaírójához fordul segítségért, amikor hasonló, hátborzongató operára kap fölkérést a firenzei Teatro della Pergola igazgatójától. Az Otello és a Falstaff későbbi komponistája mindeddig nem érzett bátorságot, hogy Shakespeare-darabot zenésítsen meg. A Hamlet és a Lear király örökre megvalósulatlan álma marad. A középkori skót rémdráma azonban egyenrangú alkotótársra lel az olasz mesterben. A cselekmény csakugyan romantikus toll után kiált. Miután diadalt arattak a norvég hadak fölött, a skót király két hadvezére, Macbeth és Banquo különös jóslatot kap a tábort ellepő boszorkányoktól és szellemektől. Banquo ivadékaira uralkodói sors vár, maga Macbeth azonban hamarosan Skócia királya lesz. A különös jóslatot királyi hírnök érkezése követi: Macbethet máris magas rangra emelték hősiességéért. A milanói Scala 1952-ben rögzített, legendás előadásának szereplői: Maria Callas, Enzo Mascherini, Gino Penno, Italo Tajo, Luciano Della Pergola és Angela Vercelli. A Milanói Scala Ének-és Zenekarát Victor de Sabata vezényli.
A második jelenet színhelye Macbeth várkastélya. Miután a hadvezér feltárja a jóslatot hataloméhes hitvese előtt, Lady Macbeth megszállottan kezébe veszi a kezdeményezést. Sikerül rábeszélnie férjét, hogy a jóslat beteljesedését tettleg siettessék. A király ezen az éjszakán épp Macbeth várában pihen meg… Miután Macbeth végrehajtja a véres tervet, Lady Macbeth maga gyilkolja le a király szolgáit, hogy a hajnalfényben úgy tessék: ők végeztek Skócia királyával.
