Zenei kincsestár

1. Az álarcosbál. Giuseppe Verdi a nápolyi cenzúra akadékoskodása miatt végül Rómában mutatta be új operáját, 1859-ben. A királygyilkosság témája miatt kényes történet voltaképpen a szerelem és becsület tragikus drámája. A bostoni kormányzó, Riccardo hatalmi pozíciója, szerelme, baráti hűsége és becsülete között őrlődik. Renatót, titkárát ádáz ellenségévé teszi az intrika, míg végül, fölöttese és egykori barátja megölésekor ráébred: ártatlant büntetett meg. Renato felesége, Amelia hűsége ellenére megvetett asszonnyá és szerelmi vesztessé válik. A kormányzó környezetében eközben puccs készül. Az összeesküvők a jelmezbált akarják felhasználni, hogy a forgatagban végezzenek a kormányzóval. Folyamodvány érkezik, hogy a városban tevékenykedő orákulumot, Ulrikát a kormányzó vonja kérdőre zavart keltő jóslatai miatt. Riccardo azonban nem megtorlóként, inkább érdeklődőként látogat el a jövendőmondóhoz. Itt különös jelenet szemtanúja lesz: meghallja, amint a médium tanácsokkal látja el gyógyíthatatlan szerelem ellen – Ameliát. Riccardo most tudja meg, hogy titkon Renato hitvese is szereti őt. Amikor ő is jóslásra nyújtja tenyerét, ijesztő próféciát kap Ulrikától: nemsoká gyilkosság áldozata lesz. Nem is akárhogyan: az oltja ki életét, akivel első ízben kezet ráz. Kísérete ijedten lép hátra, de ebben a percben Renato ront a jósdába, hogy figyelmeztesse urát az összeesküvésre. Bajtársi mód kezét nyújtja Riccardónak. A milánói Scala 1957. december 7-én rögzített előadásán Ameliát Maria Callas, Riccardót Giuseppe di Stefano, Ulricát Giulietta Simionato, Oscart Eugenia Ratti személyesíti meg. A Scala Ének-és Zenekarát Gianandrea Gavazzeni vezényli.

2. A kormányzó tanúja volt, mint utasította a javasasszony Ameliát szerelme elaltatására: az akasztófadombon, éjnek évadján szedett gyógyfű gyógyíthatja csak ki reménytelen szerelméből. A második felvonás kezdetekor Riccardo utána lopakszik az asszonynak a veszélyes úton. A kísérteties helyen végre megvallják egymásnak kilátástalan szerelmüket.