Verdi Otellójának negyedik felvonása az egyik legsötétebb tragédia, amelyet operakomponista valaha megálmodott. Miután féltékennyé tette hitvesére a mórt, Jago immár gyönyörét lelheti a bosszúban, amiért Otello nem őt, hanem Cassiót tette meg kapitánnyá. Vádaskodásaival és a Desdemonától ellopott jegykendővel sikerült igazolnia az asszony állítólagos hűtlenségét. Otello engesztelhetetlen. Ám Desdemona is tudatában van, hogy egykor felhőtlen szerelmük immár sohasem tér vissza. Nyugalmat csak ártatlanságából meríthet. Eszébe jut egy gyermekkorában hallott dal egy lányról, akit túlzott szerelme vitt a halálba. A Szűzanyához imádkozik, hogy ártatlansága megoltalmazza. Amikor belép, Otello szilárdsága is megrendül. Az alvó Desdemona látványa eszébe idézi gyöngéd szerelmüket. Ám felülkerekedik benne a bosszú, és nem használ Desdemona védekezése, megfojtja imádott hitvesét. Emilia késve érkezik, hogy leleplezze Jago cselvetését. Desdemona, hogy mentse hitvesét és gyilkosát, utolsó szavaival azt állítja, öngyilkosságot követett el. A mórt lefegyverzik, de egy óvatlan pillanatban, mindent belátva és megbánva, végez magával egy elrejtett tőrrel. Imádott, ártatlanul büntetett Desdemonájára borul meghalni. A címszerepben Plácido Domingo, Desdemona Renata Scotto, Jago Sherill Milnes, Emilia Jean Kraft. Közreműködik az Ambrosian Operakórus és az amerikai Nemzeti Filharmonikusok. A karmester James Levine.
