Ormándy Jenőnek és együttesének, a Philadelphia Zenekarnak huszadik századi klasszikusokat felvonultató sorozatában ma a modern zenei tájfestés egyik legelső példája szólal meg bevezetésképpen. A tenger. Ezt a címet viseli Claude Debussy 1905-ben megjelentetett szimfonikus költeménye, amely eredetileg három zenekari vázlat cím alatt látott napvilágot. Az egyes tételeknek saját elnevezésük is van: Hajnaltól délig a tengeren; Hullámok játéka, A szél és a tenger párbeszéde. Debussy folyvást tiltakozott, ha zenéjét az impresszionista jelzővel illették. Mégis, a tenger atmoszféráját megidéző hangfüggönyök hallatán nehéz elűzni emlékezetünkből Turner, Monet vagy Sisley tenger-impresszióit. És mert a zenei tájfestés Debussy-féle technikája kevéssé a melodikus témákra, semmint a tonális-akusztikus árnyalatokra alapozza hatását, a feladat épp az Ormándyhoz hasonló karmesterzseniknek való. A felvétel 1971-ben készült.
Debussy három zenekari vázlata, A tenger után most Maurice Ravel Daphnis és Chloé című balettzenéjének két szvitváltozata közül hangzik föl a második. A balettot Gyagilev társulata mutatta be 1912-ben, Párizsban. Mondai magja Hermész isten fia és a pásztorlány szerelmét beszéli el. A mondai közeg alkalmat teremt Ravel számára egy idealizált, árkádiai természetzene megalkotására. A zenekari tételek címe: Napfelkelte, Pantomim, Össztánc.
Ormándy Jenőék mára a finnek nemzeti szimfonikus nyitányával, Jan Sibelius Finlandiájával búcsúznak. A ma bemutatott zeneművek közül ez a legkorábbi: 1894-ben készült el, majd 1900-ban kelt önálló életre az új korszak korai próféciájaképpen.
