Ormándy Jenő és a Philadelphia Zenekar ma Kelet-Közép-Európa két zenei óriásától mutat be egy-egy korszakos alkotást. George Enescu, a román, illetve Bartók Béla, a magyar folklór nemzetközi nagykövete egyazon esztendőben, 1881-ben született. Útjuk mindkettejüket a parasztzene elementáris hatalmán keresztül vezette a szimfonikus formák megújításáig. Bár egy évtizeddel élte túl magyar pályatársát, kettejük közül mégis Enescu életműve kötődik szorosabban a későromantika örökségéhez, Brahms fölfogásához. Ezt mutatják Román rapszódiái is, amelyeket 1903-ban hallhatott első ízben a bukaresti közönség, de amelyeknek a Pablo Casals vezényelte párizsi bemutató szerzett világhírt, 1908-ban. Ormándy Jenő most az első, A-dúr Rapszódiát dirigálja.
Negyven esztendővel Enescu Román rapszódiái után, amerikai száműzetésében Bartók egybefoglalja mindazt, amit népzenéről és szimfonikus formaképzésről; amit honvágyról és a modern világ válságáról gondol. Az 1943-ban született Concerto végigvezet az egyén és a modern kor vívódásain. Fináléja mégis bizakodással teli: egy kivételes gondolkodó nagylelkű végrendelete a vesztébe rohanó emberiség számára.
