Zenei kincsestár

1-4. A Zenei Kincsestár mai színhelye a két világháború közti Európa forrongó világa. A soha korábban nem tapasztalt népirtás méltán váltott ki szélsőséges reakciókat: fásult döbbenetet, reményvesztést, az emberi értékek megkérdőjelezését egyfelől, másfelől a feledés, a bódulat, az élet élvezetének késztetését. A kor ellentmondásos világát tökéletesen szemlélteti Berlin zenei látképe. Az újító komponisták – Berg vagy Schönberg - antiromantikus, tragikus hangvételű zeneművekben juttatják kifejezésre az illúzióit vesztett ember léttapasztalatát. Ezzel egyidejűleg virágzik a zenei banalitás tudatos kifejezőeszközzé tétele: az amerikai musical, a jazz vagy a tangó egy dekadens életérzés képviseletében felváltják az opera hősi pátoszát. Következzék elsőként a korszak legismertebb zenei tanúságtevője, Kurt Weill Koldusoperája Bertolt Brecht színdarabjára. A felhangzó részletek előadói: Robyn Archer és a London Simfonietta együttese, Dominic Muldowney vezényletével.

5-7. Lássuk az érem másik oldalát: az új, felrázó erejű zenei kifejezésmódok keresését. Három kórusmű következik Arnold Schönberg Opus 35-ös Hat férfikarából. A John Alldis Kórus élén Gary Bertini.

8-11. Befejező füzérünkben együtt a harmincas évek Berlinjének tragikus és dekadens arca. Egy újabb Brecht-song következik: a music hall betétszámainak stílusában felhangzó Marie A. emlékezetének komponistája Paul Umlauft. Ezt Alban Berg 1925-ben bemutatott operájából, a Wozzeckből követi az Adagio. Kurt Weill Berlini Requiemje fanyar tónusban jövendöli egy korszak végóráját. Erich Wolfgang Korngold Halott város című alkotásában végül mintha a mahleri, Richard Strauus-i világ süllyedne el a háborús világ horizontján. Előadóinkhoz Barbara Hendricks, a Philadelphia és a Hamburgi Állami Szimfonikus Zenekar csatlakozik Franz Welser-Möst illetve Ingo Metzmacher vezényletével.