Zenei kincsestár

A Zenei Kincsestárban folytatjuk Jörg Demus Schumann-sorozatát. Schumann, aki zenei szakíróként is kivette részét a romantika forradalmi programjának megfogalmazásából, nagyszabású zongoraciklusaiban is mintegy a program demonstrációját nyújtja. Más szóval – szemben a lírai Chopinnel vagy a lobogó Liszttel – intellektuális tartalmakat, esztétikai üzeneteket igyekszik hangokba önteni. 1835-ben keletkezett, opus 9-es ciklusa, a Karnevál sem valamifajta jelmezbál festői megörökítése, sokkal inkább – mint a mi Hamvas Bélánk regénye – karakterek, embertípusok és zenei jellegzetességek panoptikuma. Mint a legtöbb Schumann-ciklus esetében, voltaképp színpompás variációsorral van dolgunk, amelynek minden darabja az A-Esz-C-H hangsorra épül. A négy hang összeolvasva – Asch – egy cseh kisváros nevét rejti, a fiatal Schumann szerelmének lakhelyét. Igaz, egy tétel már a későbbi hitvest, Clara Wiecket örökíti meg. De megjelennek itt a commedia dell’arte alakjai, Schumann zenei alteregói, sőt pályatársai: Paganini és Chopin is egy-egy zenei jellemrajz erejéig. Jörg Demus zongorázik.