Zenei kincsestár

A Zenei Kincsestárban két korszakos komponista és előadóművész találkozásának dokumentumai szerepelnek. Nicoló Paganini, a bámulatos technikájú hegedűvirtuóz egész Európát lázba hozta szikrázó szólóprodukcióival, amelyekhez maga szerzett lenyűgöző bravúrdarabokat. Hangszeres artistamutatványa azonban nem csak a zenekedvelőket babonázta meg. Mint ismeretes, a zongoristák, élükön Liszt Ferenccel, felvették a kesztyűt, és arra vállalkoztak, hogy a maguk hangszerén is bebizonyítsák: a hajlékonyság és a szikrázó tonális változatosság billentyűs hangszerrel is elérhető. Liszt 1848-ban komponálta hat Paganini-etűdjét, Brahms 1866-ban a maga 35 Paganini-variációját. Mindkettejüket megelőzte azonban Schumann, aki 1832-ben majd a következő évben is írt egy-egy, hat darabot magában foglaló etűdciklust Paganini caprice-ai nyomán. Jörg Demus ez utóbbi, opus 10-es füzetet mutatja be. Schumann áradó szenvedéllyel töltötte meg Paganini látványos dallamait.