Jegyzet

Jávor Béla: Zengő érc, pengő cimbalom

Mikor megszületett az első klónozott birka Dollynak nevezték megteremtői, magyarul talán Babucinak fordíthatnánk. Már ekkor tudni lehetett, a kísérletező emberi elme nem fog itt megállni. Amerikában legálisan és jelentős méretekben termelnek génmódosított növényeket, Európa nagy része – benne hazánk – még elzárkózik ettől, de csak idő kérdése és az ellenállás meg fog törni.

A ma már egyre kevésbé játszott svájci író, Friedrich Dürrenmatt a hatvanas években írt egy színdarabot Fizikusok címmel épp a tudósok felelősségéről, akik épp úgy beleturkáltak az atomi részecskékbe, mint a biológusok a sejtbe. Ez a folyamat nem állt meg a természettudósoknál, a múlt században is, de a Közel-keleten manapság is jól látható, hogy a politikusok miként próbálnak tőlük idegen kultúrákba beleültetni nyugati kultúrát, megbuherálni évezredes törzsi, vallási rendszereket, génmanipulálni társadalmakat.

Most éppen a szíriai-iraki-kurd területeken sikerült egy ilyen Nyugatról mesterségesen előállított szörnyállamot létrehozni, amely az iszlám talaján állva kapott pénzt, paripát, fegyvert egy fennálló, valóban szörnyű diktátor eltüntetésére, de a kreált új politikai homonculus rosszabb, mint ami ellen felelőtlenül kontárkodó politikusok előállították. S most, hogy kiderült, ez a génmanipulált Iszlám Állam nem csak iszlámista ellenzékét öli, hanem az ott élő keresztényeket is középkori módszerekkel írtja, kezd észbekapni a nyugati civilizáció, hogy helyrehozza azt a bajt, amely nélküle nem jött volna létre.

Most itt álljunk meg, mert nem a felelőtlen politikusokról és tudósokról akarok beszélni, hanem a szolidaritásról. Mikor nem csak Amerika, Európa, de benne végre hazánk is katonákat küldene a térségbe, fellépni e gyilkosok és terroristák ellen, akkor ahelyett, hogy végre összefogás lenne e kérdésben, megint előjönnek politikai huhogók és köntörfalaznak, ellenzéket játszanak ott is, ahol erre most nem lenne szükség. Az egyiknek látszólag kevés a tervezett akció, ezért ellenzi, a másik országunk terrorfenyegetettségét félti. Igaz, ebben van ráció, de éppen ezt kellene legyőzni a szolidaritással, ha ismernénk e szó jelentését. A szolidaritás ugyanis kölcsönös kötelezettségvállalás, amikor ma én segítek neked, mert te vagy bajban, úgy lehet holnap pedig te fogsz nekem, mert én lehetek bajban.

Most, amikor őrjöngő iszlámisták üldöznek el százezreket és gyújtják fel otthonaikat, ölnek és gyilkolnak, akkor mi itthon, kényelmes közbiztonságunkban azon vitatkozunk, lehetünk-e segítségükre. Miközben ugyanezek az emberek arról értekeznek joggal, a Nyugatot szidva, miért hagyta cserben 1956-ban a magyar forradalmat. Kockázatos fellépni e terroristák ellen? Az. Szeretnénk, ha Budapesten metróban, bevásárlóközpontban vagy futballmeccsen őrültek robbantanának? Nem szeretnénk, de a szolidaritás éppen ezt a félelmet győzi le, mert a szolidaritásnak minden ésszerű (ma neked, holnap nekem) érven túl van egy, a racionalitáson túlmenő érzelmi töltete is. Ezek az okoskodók csak kapni akarnak a közös asztalról, de odatenni semmit sem.

Nem kell a Közel-keletig mennünk, itt vannak mindjárt az utóbbi hónapok sorozatos bróker botrányai, amikor pénzügyi kulturálatlanságunkat kihasználva gazemberek milliárdokat loptak el becsapott embertársainktól. Persze, ahol az igazságszolgáltatás olyan pocsékul működik, mint nálunk, ahol jogalkalmazó ügyészek, bírák több mint egy évtizede nem tudnak ítéletig jutni a Kulcsár-féle brókerügyben, ott könnyen szaporodnak az újabb csalók, látva e pálya szankcionálatlanságát. E szerencsétlen károsultakat a betétbiztosítási alap kártalanítja, amelyet e célra hoztunk létre minden betétes megtakarításaiból. S mi történik, itt is elkezdődött a huhogás, hogy most majd megint a tisztességesek pénzéből fizetik ki azt, amit gazemberek elsíboltak. Így igaz, hisz épp erről szól a szolidaritás, erről szól a gépjárművek kötelező felelősség biztosítása is és erről maga a nyugdíjrendszer is. Mert ahogy mondtam, a közös kötelezettségvállalás észérvei mögött ott áll láthatatlanul a kézzel nem megfogható érzelem, amit úgy hívunk: felebaráti szeretet. Ennek a szónak a jelentése egyre inkább ismeretlen hazánkban és mai világunkban. Mert nem minden a verseny, nem minden a piac, nem minden a gátlástalan siker. De a második parancs csak ott érvényesül, ahol ismerik az elsőt is. Aki nem szereti az Istent, az nem szereti embertársát sem. Mert e kettő csak együtt érvényes. „Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom.” –mondta Paulus, aki korábban Saulus volt. Mi még mindig Saulusok vagyunk?