1-3. A Zenei Kincsestárban Giuseppe Tartini 135 hegedűkoncertje közül szólal meg kettő a L’arte dell’Arco régizenei együttes fölvételéről, Giovanni Guglielmo szólójával. Tartini 1692 és 1770 között élt, és lett a virtuóz hegedűkoncert műfajának megalapozója. Említésre érdemes, hogy noha a velencei concertók gyors-lassú-gyors tételrendjét követte, Tartini önérzetesen hangoztatta önállóságát Vivaldi művészetével szemben. Mi sem jellemzőbb a kor zenei gazdagságára, hogy maga Tartini nemigen fordított figyelmet szerzeményei egybegyűjtésére és datálására. Alkalmi műveknek szánta őket, és ritkaságnak számított, hogyha egy-egy ciklust nyomdába adott. Az olasz régizenészek így a fennmaradt kéziratokban leltek rá arra a kincsesbányára, amely zeneszerzők és hegedűművészek nemzedékei számára mutatott fölülmúlhatatlan példát. Egyebek közt Joseph Haydn számára, aki a kutatók szerint a most következő, 9., C-dúr concerto lassútételének dallamát idézte meg császári himnuszában.
4-6. Tartini 64-es jegyzékszámú, F-dúr hegedűkoncertje kiemelkedik a sorból látványos, már-már teátrális gesztusaival, táncos metrumaival és markáns hangulati szélsőségeivel.
