1-5. Komolyzenei félóránkban egy sokszínű zenei forma, a szvit két jeles, modernkori alkotását mutatjuk be Kedves Hallgatóinknak. A szvit, a barokk műzene meghatározó műfaja eredetileg láncszemek gyanánt egymáshoz fűzött, többnyire tánczenei eredetű hangszeres tételek sorozatát jelentette. Hamarosan – már a barokk időkben – éppen ez a tánczenei eredet tette alkalmassá balettjelenetek kísérőzenéjeképpen, elsősorban a francia udvarban. Német földön, mindenekelőtt Bach műhelyében a szvit elszakadt a tánctól, és tételei jobbára csak nevükben őrizték a tánc emlékét: magas szintű zenei gondolatok kifejezőivé váltak zenekari és szólószvitek képében egyaránt. A huszadik század ismét fölfedezte a hangszeres tételfüzérben rejlő színpadi hatást. A spanyol Manuel de Falla 1919-ben komponált balettzenéje, A háromszögletű kalap egy klasszikus vígjátéki helyzetet zenésít meg a molnár, a molnárné és a kormányzó szerelmi háromszögéről a középkorban. De Falla zenéje azonban tánc nélkül, szvit formában is őrzi karakterábrázoló erejét. A Philadelphia Zenekar élén Riccardo Muti.
6-9. Manuel de Falla Háromszögletű kalap szvitje után most Prokofjev Rómeó és Júlia szvitjeinek négy tétele szólal meg a Philadelphia Zenekar és Riccardo Muti előadásában. Prokofjev eredetileg ugyancsak balettelőadáshoz komponálta meg tragikus zenéjét, amelyet később szvithármassá alakított át. A felhangzó tételek: Az álarcosok, Tybalt halála, Montague-k és Capuletek, Rómeó és Júlia sírja.
