A Zenei Kincsestár régizenei arborétumában ma a barokk billentyűsmuzsika egyik legdúsabb ültetvényét, Domenico Scarlatti dísz- és mintakertjét keressük föl. A hasonlat mindkét értelemben érvényes: Scarlatti kompozícióinak célja részint a gyönyörködtetés, részint az uralkodói növendékek csembalójátékának csiszolása volt. A madridi udvar korabeli igényességére jellemző, hogy Mária Barbara királyné háztartási leltára tizenkét billentyűs hangszert sorol föl. Mindegyik a kor olasz és németalföldi hangszerépítő mestereinek valóságos remeke, köztük olyan csodahangszerrel, amelynek öt regisztere bámulatosan változatos hangképet nyújtott. Pieter-Jan Belder most hatot mutat be Scarlatti 555 szonátájából, jegyzékszámuk szerint a 227, 228, 229, 270, 271 és 272-es sorszámúakat.
