Zenei kincsestár

1. A kiváló francia fuvolaművész, Jean-Pierre Rampal fölvételeinek gazdag tárházából a mai Zenei Kincsestárban három olyan barokk zeneszerző műveit idézzük meg, akiknek zenéje, szellemisége nem csupán a korszellem, de személyes kapcsolatok révén is összefügg. Elsőként a barokk nagy betetőzője és összefoglalója, Bach muzsikál. Magnificatjából következik egy szépséges részlet, amelyben a szopránszóló mellett koncertáló szerepet kap a furulya és a fuvola is. A szólisták: Margarethe Bence, Jean-Pierre Rampal és Robert Hériché, a Müncheni Pro Arte Kamarazenekar élén Kurt Redel.
2-4. Quantz így ír Fuvolaiskolájában: „Az olasz éneklésmód mély értelmű és művészi, megérint, és ugyanakkor csodálatra indít, foglalkoztatja a zenei értelmet, tetszetős, elragadó, kifejező, ízlésben és előadásban gazdag, és a hallgatót kellemesen vezeti egyik szenvedélyből a másikba.” Nem véletlen, hogy Bach architektonikus művészetét Vivaldi romantikusabb, melodikusabb alapokon nyugvó művészetéből kevéssé a forma, mint inkább a magukkal ragadó dallamok érintették meg. Orgonaversenyeit meg is hangszerelte. A piccolo fuvolára szerzett C-dúr koncert azonban olyan jellegzetesen olasz, velencei muzsika, amelynek pezsgő életöröme és édeskés mélabúja sehol egyebütt nem jöhetett volna, mint talján földön. Jean-Pierre Rampal partnerei Jean-Marie Leclaire Együttese, a karmester Jean-Francois Paillard.
5-8. Visszatérünk német földre, hogy Jean-Pierre Rampal, Mario Duschenes és Robert Veyron-Lacroix előadásában meghallgassuk Telemann g-moll szonátáját furulyára, fuvolára és continuóra.
9. Barokk körutunk végén ismét Bach Magnificatjából következik részlet. Az iménti előadókhoz Helmut Krebs tenorja csatlakozik.