Zenei kincsestár

1-4. Jean-Pierre Rampal hanglemez-életművéből ma a fuvolára szerzett irodalom ritkán megszólaltatott bravúrdarabjai közül szólal meg három. Mindhárom szóló fuvolára íródott, ilyenformán alaposan próbára teszik mind a komponista, mind a fuvolajátékos tudását, amennyiben több tételes, teljes zenei kompozícióval kívánják megörvendeztetni a XVII. századi műkedvelő muzsikust és a kései hallgatót. Johann Sebastian Bach legalábbis szinte emberfeletti mércét tűz ki, amikor az 1720-as években megírja az 1013-as jegyzékszámú, a-moll szólószonátát. A darab nem csupán tételrendjében – Allemande, Courante, Sarabande, Bourrée anglaise – utal a billentyűs vagy a csellószvitekre és a hegedűpartitúrákra, de bámulatos módon képes fölvenni a versenyt a többszólamú szerzemények összetettségével is.
5-7. Telemann d-moll fantáziája ugyancsak szóló fuvolára íródott, de Bach imént elhangzott virtuóz hangi tűzijátékával ellentétben a fuvola meghittebb arcát, a gáláns hangszeres játék finomságait helyezi előtérbe.
8-10. Bach hamburgi melléknévvel illetett fia, Carl Philip Emanuel – nem mellesleg Telemann keresztgyermeke - közel három évtizeden át szolgálta a fuvola iránti szenvedélyéről is közismert porosz uralkodót, Nagy Frigyest. A-moll szonátája a királyi zenetermek hangulatát kelti életre.