Jegyzet

Jávor Béla: Hej halászok!

Szépapám, Taub Ignác József, ükapám, Taub József és még náluk is koraibb sok-sok felmenőm halász volt Baján. Árendába vették a Duna egy-egy szakaszát a Kalocsai érsektől, akié volt a nagy víz és halásztak. Kecével, milingóval, varsával, kerítőhálóval és sokféle más eszközzel. Mit halásztak? Dunai fogast, harcsát, csukát, kecsegét, pontyot, mikor mit. A múlt századokban még vizát is. Ebből éltek, a halat eladták, árából felnevelték gyermekeiket.

Nem könnyű mesterség a halászat, télen-nyáron vízen lenni, sokszor beleállni, kemény fizikai munka. Meg kell ragadni az evezőt és árral szemben is húzni a csónakot s nem kevés erő kell egy nagy kerítőháló behúzásához is. Romantikus festményeken a halász ül a ladikjában vagy a halásztanyán és a napsütésben hálóját foldozza. Vagy főzi a jó halászlét, persze ilyen is van vagy inkább csak volt. Mindez január elsejével megszűnt, törvény jött, amely megtiltotta az ország szabad vizeiben a halászatot. Passzióból még szabad egy-két varsát kirakni, pöndölhálóval is foghatsz annyi halat, amennyit a családod megeszik, de megélni ebből a mesterségből immár többé nem lehet. Vizeinken január 1-től a horgászok az urak, ők fogják a halakat, de ők sem adhatják el, csak saját használatra. Mi következik ebből?

Dunából, Tiszából, Balatonból, Drávából, Murából, Rábából, Bodrogból halász nem adhat el halat, horgász nem adhat el halat következésképpen január elsejétől már senki emberfia, aki nem halász vagy horgász nem ehet balatoni süllőt, dunai nyurga pontyot, tiszai harcsát, balatoni gardát vagy keszeget. Hazai szabadvízi halainkat eladásra már csak egyetlen emberfajta fogja ki – az orvhalász vagy ahogy magyarul mondják: a rabschitz. Az, akit nem zavar a tiltás, mert élete maga a tiltás tagadása, aki engedély nélkül halászik és a kifogott halat árulja. Nem a piacon, adót fizetve, hanem ismerősei, barátai körében, vendéglősöknek, halsütőknek, akiknek mindig lesz számlájuk 3-4 kg kazah süllőről, de nem azt árulják, mert az ízetlen, vacak, hanem a balatonit, a dunait.

Ismét sikerült kontraproduktív törvényt hozni az országgyűlésnek, nyomorba dönteni egy klasszikus, ősi foglalkozást, a halászatot és felvirágoztatni egy adócsaló sötét társaságot, az orvhalászokat. Most 400.000 hazai horgász uralja majd országunk vizeit és ki törődik azzal a pár száz halásszal, aki eztán munkanélküli lesz és fogalma sincs arról, hogy fogja eltartani a családját. Felelőtlenség embereket egy tollvonással megfosztani a munkájuktól. Megint egy végig nem gondolt intézkedés – de miért csodálkozunk, amikor a Magyar Horgász Szövetség elnöke egy prominens fideszes képviselő és az ország első embere, az államelnök is bevallottan lelkes horgász. Mindennek megvan az elégséges oka – mondta volt Aquinói Szent Tamás. Ez így volt 800 éve és így van ma is.

Vessünk hát egy búcsúpillantást arra a hivatásra, amely talán a legrégibb ezen a földön. Mióta az ember kiemelkedett az állatvilágból bizton halászott és vadászott, mint ahogy az sem véletlen, hogy a Mester nem birkát, nem marhát, hanem halat szaporított ott a Genezáreti-tó partján, mert a hal mindenhol ismert a világban, s ha azt akarta az Úr, hogy az evangélium szerte a földön megértésre találjon, akkor olyan eszközt választott a csodához, amit mindenhol ismernek. Kenyeret és halat.

Hogy írta Márk? „Amikor Jézus a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András – halászok lévén – épp hálót vetnek a vízbe. Megszólította őket: Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket’

Pár nemzedék múlva ezt a magyar templomokban így fogják tanítani: „Amikor Jézus a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András – horgászok lévén – épp hálót vetnek a vízbe. Megszólította őket: Gyertek, kövessetek, és emberek horgászává teszlek benneteket”.

Miért hagyjuk, hogy bolondot csináljanak belőlünk? Miért nyelünk le mindent? A taxisoknak könnyű, több százan elállták a belvárosi utcakereszteződéseket és engedett a kormány, de mit csináljon az a pár száz halász? Maroknyian, kiszolgáltatva, érdekérvényesítésre képtelenül.

Simon, András, Jakab, János, mind ti szent halászok, ora pro nobis!