Zenei kincsestár

1-3. Akik velünk maradnak ezen a kései órán, azoknak derűs időtöltést ígérhetünk Mozart társaságában, akinek 175. Köchel-számú, 5., D-dúr zongoraversenye valóságos rokokó gyönyörűség; zenei petárda számba megy. A darabot a 17 éves Mozart Salzburgban írta, és ha szokás azt mondani, hogy Mozart zongoraversenyei voltaképpen zongorával kiegészített zenekarra komponált szimfóniák, különösen igaz ez erre a korai darabra, amely szembeszökő rokonságot árul el a fiatalkori szimfóniákkal, és amelynek pazar zenekari szólamkezelését - a vonósok mellett 2 oboa, 2 harsona és 2 trombita kölcsönöz ünnepi gazdagságot a darabnak - vérbeli zenei parádévá teszik a zongorán megszólaló virtuóz és roppant ötletes témák. Noha a darabot ötödikként sorolja fel a Mozart-szakirodalom, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy valójában ezzel a darabbal kezdődik Mozart saját szerzésű zongoraversenyeinek sora: korábban csak átiratokkal és hangszerelésekkel próbálkozott. Az első tétel Allegro - egyszeriben a korszak fényben fürdő pompájába csöppenünk. A második, lassú tételben sem halljuk még az elmélyült Mozart szívettépően sóvárgó hangját - a d-moll zongoraverseny drámáját vagy az A-dúr zongoraversenyek zokogását -, az Andante inkább kecses és bájos éjjeli zene, szerenád, finoman stilizált tánctétel. A záró Allegro aztán valóságos tűzijáték: egymás után felsziporkázó, ragyogó zenei ötletek kirobbanó mutatványa. Mozart 5., D-dúr zongoraversenyét Malcolm Bilson játssza korhű fortepianón, avatott partnerei a John Eliot Gardiner dirigálta Angol Barokk Szólisták.

4. Befejezésül hallgassák meg Mozart C-dúr zongoraszonátájának Rondó-Allegrettóját Christian Zacharias előadásában.