Zenei kincsestár

1. A reneszánsz Itáliába tarthatnak velünk a Zenei Kincsestár mai hallgatói. A kép, amelyet a korról őrzünk: színes. Giotto nyomában új perspektívák nyílnak a piktúrában és a természetszemléletben is. Petrarca megmászik egy magaslatot - igaz, könyvvel a hóna alatt-, hogy körültekintsen a tájon. Ő egyébként nem csupán költészetével képvisel korszakváltást, de társadalmi értelemben is. Polgárként tekint vissza Dante korára, a középkorra. Az olasz reneszánsz tehát az önérzetes és életkedvben bővelkedő ember kultúrája. Zenéje ugyanerről tanúskodik, mint azt hamarosan hallhatjuk. Az olasz reneszánsz táncaiból; lantra és kisegyüttesre alkalmazott canzonettáiból és madrigáljaiból ma a The King’s Noyce együttes szólaltat meg néhányat David Douglass irányításával. Elsőként egy ismeretlen szerző nemesen csengő tánca következik az 1574-es Bottegari Lantkönyvből, mely a Medici-kor zenei kincseinek leggazdagabb tárháza. A darabot David Douglass alkalmazta vonós hangszerekre.

2. A kor nem különítette el még a hangszeres és az énekelt műfajokat. Ha egy melódia jól sikerült, arra táncolni éppúgy lehetett, mint verset alkalmazni - erre a mi Balassink a legkézenfekvőbb tanúság. Most Cosimo Bottegari melódiája következik: „Magam magam dalolok csak egyre”.

3. Adrian Willaert következő lírai szerzeménye mintha már a következő korszak hangszeres műfaját, a barokk szonáta felfogását előlegezné.

4. Szerelmi érzések nélkül elképzelhetetlen egy reneszánsz dalnok. A követező szerzemény költő-dalosának nevét mára homály fedi, de egy biztos: kedélyes muzsikája gyógyír lehetett szerelmes kínjaira, melyek a dal címében fejeződnek ki: „Nem szeretek többé, égek csak egyre”.

5. David Douglass és együttese most a korabeli előadásmódra mutat be egy példát: előbb Cipriano de Rore canzonája hangzik el, majd fantáziát hallunk ugyanerre a témára az eladók szabad felfogásában.

6. Orazio Vecchivel, a kor leghíresebb madrigálszerzőjével búcsúzunk a reneszánsz Itáliától, aki a komponista briliáns tehetségét is büszkén állítja próba elé a dal címében: „Szerezzünk dalt fekete hangjegyek nélkül.”