A Zenei Kincsestárban a Bach-hegedűjáték történetének egyik örökérvényű fejezetét, Adolf Busch interpretációját elevenítjük fel muzeális felvételek segítségével. Bach hegedűre írott szólópartitáira évtizedeken keresztül technikai gyakorlatok, nem pedig zenei gyönyörűségek gyanánt tekintett a zenei közvélemény. Adolf Busch egyike volt azon úttörőknek, akik játékukkal fölfedezték és fölfedeztették a hallgatósággal ezeknek a páratlanul személyes és érzékeny műveknek valódi mélységeit. Az 1004-es jegyzékszámú, d-moll szólópartita most következő fölvétele 1929-ben készült Londonban.
A d-moll szólópartita után Rudolf Busch az 1017-es jegyzékszámú, c-moll szonáta kezdőtételét játssza: Largo Siciliano. A zongoránál Rudolf Serkin.
