Zenei kincsestár

A korszakos francia fuvolaművész, Jean-Pierre Rampal gazdag hanglemez-életművéből ma két barokk koncertet keltünk életre. A két kortárs, Antonio Vivaldi illetve Francois Couperin szerzeménye így, egymást követően mindennél ékesebben bizonyítja, micsoda eltérések mutatkoznak egy adott zenetörténeti korszak, mi több: azonos műfaj keretein belül. Vivaldi, aki formailag követi a háromtételes olasz concerto hagyományait, a tőle megszokott, magával ragadó, már-már burjánzó dallamgazdagságot még azzal is fokozza, hogy ebben a d-moll versenyművében mindjárt hat szólóhangszernek: a fuvola mellett az oboának, a csellónak, a hárfának, az orgonának és a csembalónak is szerepet oszt. Az eredmény túlcsordulóan gazdag, behízelgően dallamos és bámulatosan változatos zenei gyönyörűség, amely még az alaphangnem közmondásosan sötét, drámai karakterét is feloldja. Jean-Pierre Rampal körül Jean-Francois Paillard Kamarazenekarának tagjai.
Vivaldi hat szólóhangszerre írott, d-moll concertója után egész világokat lépünk át Francois Couperin 4., e-moll Királyi Koncertjével. A különbséget, bár ez a leginkább szembeötlő, nem elsősorban a hangszerelés képviseli. Ez a fuvolára és csembalókíséretre szerzett concerto, amely apparátusát tekintve a szonátához, tételrendjével viszont inkább a szvithez áll közel, a francia zenei ízlés finomkodó, cizellált hajlamait mutatja. Jean-Pierre Rampal és Robert Veyron-Lacroix muzsikál.