Trezor

Kezdem azzal, hogy számomra is meglepetés volt, amikor rádöbbentem, hogy kolléganőm, Kékesi Enikő és Balázs Zsuzsa könyve még 2015-ben megjelent. És a téma meglehetősen kényes, vagy ha úgytetszik nemszeretem, mert nagyon nehéz őszintén vallani róla. Nem véletlenül használom a vallani szót, ilyen esetben az ember a másik előtt legrejtettebb érzelmeit tárja fel. Mi jut eszükbe erről a kifejezésről: hogy Magány? Mintha pestises lenne az ember, ha a másikat megérintené, segítséget kérve: ülj le velem beszélgetni, vagy hallgassunk együtt, mert olyan egyedül vagyok… egyedüllét, magány. A két kifejezés nem ugyanaz. Melyik sivárabb? Ezt mindenki a maga szűrőjén dönti el kezdetben, de a könyvbe beleolvasva, bizonyos vagyok abban, hogy közelítenek a tartalmak, ami feltétlenül fontos ahhoz, hogy közös nevezőre jussunk. Így akkor az egymás melletti elbeszélést lehet elkerülni. Balázs Zsuzsa és Kékes Enikő könyvének címe Életteli magány… először úgy érezzük, hogy maga a cím egymásnak feszül. Ellentmondása szinte hangosan csattan. De legyünk türelmesek. A második téma ma egy örömteli iskolai hír. Szitner Lajos, soproni munkatársunk, a soproni Eötvös Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tanárával, Betuker Botonddal beszélgetett eredményeikről, vállalt közösségi munkáikról ...igazán büszkék lehetünk rájuk ...