Jegyzet

Jávor Béla: Emléknap


Megünnepeltük március 15-ét. Mint minden évben. Miközben pucoltam a zöldséget a levesnek, azon gondolkodtam, hogy nemzeti szabadságharcaink megünnepléséből miért marad ki a Rákóczi vezette több éves küzdelmünk?

Kellő súllyal ünnepeljük az 1848/49-es polgári átalakulásért, majd nemzeti függetlenségért folytatott harcot, pedig már 170 éve lesz jövőre, hogy március 15-én a pesti ifjúság forradalmat csinált, egyetlen puskalövés nélkül megteremtette a sajtószabadságot, kinyomtatta a 12 pontot, amely – mily fájdalmas – 108 évvel később is aktuális volt, sőt utolsó rendszerváltozásunk kezdetén a pesti ifjúság, (s benne még magam is) lefoglaltuk a televíziót , akkor még jelképesen.

1956 forradalma még inkább jelen van a nemzet emlékezetében, de hiszen 60 év még rövid idő. Azon gondolkodtam, miközben körbe sütöttem a marha felsálat, miért nem ünnepeljük minden évben a kuruc szabadságharcot s rá kellett jönnöm, mert nem köthető egyetlen naphoz. Amíg 1848. március 15-ike a kiegyezés óta, tehát 150 éve piros betűs ünnep, (még a kommunizmus alatt is az volt, bár nem munkaszüneti nap), addig a Rákóczi szabadságharcnak nincs ilyen napja.

1848. március 15-ike mellett van még egy jelképes ünnep- s egyben gyásznap, október 6-ika, amikor Aradon az elbukott harc 13 tábornokát végezte ki a gyilkos hatalom; s ez máig nemzeti gyásznap. 1956. október 23-ika, a győztes forradalom emléknapja, de megemlékezünk november 4-ről is, amely az elbukott forradalom gyásznapja. Ezek a napok szimbólumok is, mementók, melyek évről évre ébren tartják a nemzet emlékezetét.

1956 forradalma 12 napig tartott, 1848 szabadságharca másfél évig, Rákóczié majd nyolc évig, tehát szabadságharcaink közül a legtovább, még sem ünnepeljük a helyén, s azért nem, mert nincs egy nap, amely jelképesen az övé lenne. Tudom, hogy március 27-ike, a Nagyságos fejedelem születésnapja Rákóczi emléknap, de ez az övé és nem az általa vezetett szabadságharcé, pedig nyolc évig folyt a harc, s nem állt mellettünk a Francia királyságon kívül senki, (az is inkább csak szimbolikusan), s ellenünk a Habsburg birodalmon kívül a Porosz királyság, a Bádeni Őrgrófság, a Dán királyság, Horvátország, az erdélyi szászok és a vajdasági szerbek is. S az ellenünk harcoló Udvari haditanács elnöke nem volt más, mint az a Savoyai Jenő, akinek lovas szobra ott áll a budai várban, ki tudja miért. (Tudom, a török kiverésében szerzett érdemeiért, de mégis méltó e herceg a lovas szoborra? Elfelejthető, amit tett ellenünk? Lehet egy városban szobra Rákóczinak és Savoyai Jenőnek?

Vak Bottyánnak, Bercsényinek még utcája van a 3200 önkormányzat némelyikében, Rákóczinak majd mindenhol, de az általa vezetett szabadságharcnak nincs ünnepnapja. 1848-ban már voltak újságok, (Rákóczi alatt csak egy, igaz, az első), majd mindegyik politikus utóbb emlékirataiban megírta a maga szabadságharcát, nem beszélve ’56-ról, amelyről már filmek és hangfelvételek is maradtak. Rodostóban csak Rákóczi írt emlékiratot, hosszú és nehéz olvasmány, ma már csak a filoszok olvassák leckeként. S ha nem lett volna jó Mikes Kelemen, azt se tudnánk, miként éltek a bujdosók a török porta kegyelem kenyerén.

Kellene egy nap, amely szimbóluma lehetne ennek a szabadságharcnak, hogy évente emlékezzünk azokra is, akik nyolc hosszú évig hordozták a libertás zászlókat ezen a földön, egy nap, amikor minden magyar emlékezhetne ezekre a rendíthetetlen emberekre, akik tényleges támogatás nélkül harcoltak fél Európával. Melyik legyen ez a nap?

1703. június 16-án lépte át a fejedelem mindössze 3000 emberével Vereckénél a lengyel – magyar határt s ezzel kezdődött a nyolc évig tartó szabadságharc, ez a nap legtöbbször a tanév befejezéséhez is kapcsolódik, így kellő állami akarat esetén méltó ünnepnapja lehetne a Fejedelem vezette szabadságharcnak, hiszen a nemzet emlékezete a fiatal nemzedékek nevelésén áll, s a példa nevel a legjobban.

Emlékezni és emlékeztetni, s talán nem véletlen, hogy éppen én mondom ezt, aki 49 éve a II. Rákóczi Ferenc gimnáziumban érettségiztem Budán, a Rózsadomb aljában.