Ma este az egyik legkedveltebb fúvóshangszer, a fuvola gazdag irodalmából hallunk két, meglehetősen eltérő felfogású alkotást Jean-Pierre Rampal és Robert Veyron-Lacroix előadásában. Pedig a két szerzemény műfaját tekintve egyaránt szonáta. Így tehát mai összeállításunk egy műfaj alakváltozásait is remekül példázza. Előbb a gyermek Mozart kéttételes, A-dúr szonátáját halljuk abból a sorozatból, amely fuvolával illetőleg hegedűvel is előadható, és amelynek fuvolaszólama voltaképp díszítő kiegészítés a billentyűs szonáta fölött. Az elragadó rokokó apróság Köchel-száma a 12-es.
Mozart gyermekkori A-dúr szonátája után majd 180 esztendőt lépünk előre a szonátaműfaj történetében. Szergej Prokofjev 1943-ban írja meg 94-es opusszámú, D-dúr fuvolaszonátáját. Tekintetbe véve a mű keletkezésének idejét, szembeötlő a mű kedélygazdag, játékos, itt-ott frivol fénytörésekkel tarkított, ám alapjában idillikus tónusa. Talán a művészet érintetlen régiói után érzett nosztalgia jeleképpen hallgathatjuk ezt a háborús kamaradarabot.
