Jegyzet

Jávor Béla: H. úr

Kilyukadt a konyhai radiátor. Nem is csodálkozom rajta, öntöttvas, 18 tagból áll és nyolcvan éve szolgál a lakásunkban, amikor ebben a kies budai negyedben ráépítették az emeletet az addig földszintes házra.

Mit vegyünk helyette? Sok, radiátorok forgalmazásával foglalkozó üzletet végigjártunk, van itt minden, ilyen lapradiátor, meg olyan, de ezek nagyon snasszak, végül is a lakás minden helyiségében öntöttvas radiátor van, amelyeknek lényegesen jobb a hő leadásuk. Egyik helyen kiderült, hogy lehet öntöttvas radiátort is kapni, Csehországból hoznak be egy kamionnyit, amikor összegyűl annyi rendelés, s persze aranyáron.

Ekkor jutott eszembe H. úr. Nem is tudom, miért ilyen késve, hiszen H. úr éppen 37 éve a vízszerelőnk, amikor még a Keleti Károly utcába költöztünk és felújítottuk a lakásunkat. Már az feltűnt, hogy kétszer egy méteres gipszkarton lapokat egy általa hozott csörlővel segített felhúzni a harmadik emeletre. Mindezt a vízszerelési munka befejezése után, éppen éjfélkor lettünk készen. Természetesen (természetesen?) nem fogadott el érte semmi. Azóta is H. úr kezeli vízügyeinket, felhívtam hát, mit lehetne tenni radiátor ügyben? – Semmi gond – mondta – kivesszük a lyukas tagot, aztán újra összerakjuk és kész.
Ha ilyen van, miért nem mondta ezt eddig senki? – gondoltam magamban.

H. úr múlt kedden megérkezett egy húszéves fiatalemberrel, kiderült egyik unokája, aki segíteni jött, mert a radiátort mozgatni kell, amely mintegy 200 kg.
Először nyomáspróbát tartott, hogy kiderüljön melyik radiátor tag a hibás. A negyedik volt az. Ezután leengedte a vizet, majd egy méteres pajszer (vasrúd) segítségével megemelte a radiátort, miközben az unoka kétoldalt egy-egy fatuskóval alátámasztotta, majd e két tuskót csúsztatva belavírozta a konyha közepére. Nagyon óvatosan, hogy el ne dőljön, lefektették a hátára, majd kezdetét vette a tagok szétválasztása. Ez némi kalapácsütést kívánt, de nemsokára a beteg radiátor tag különválasztva feküdt a kövön. Ezen közben H. úr arról mesélt, miként élte át Retek utcai lakásukban 12 évesen a budai várból a védők kitörését, miként fogta be 14 éves korától a szintén vízvezeték szerelő édesapja a napi munkába, s mert akkor még szombat munkanap volt, H. úr a mai napig szombaton is dolgozik.

Újabb nyomáspróba, sajnos most egy másik tag enyhén csepeg. Újabb ürítés, újabb lefektetés, újabb szétszedés. Közben H. úr arról mesél, amikor Óbudát a lakótelepek építése végett elbontották, miként sikerült megmentenie egy-két középkori, sőt római kori követ, a kertjében egész kis lapidárium jött össze.

Elnézem H. úr mozgását, ahogy megfogja a szerszámot, vagy csak odaszól az unokának: - Papageno! Ez azt jelenti, hogy a papagájfejű fogót kéri. Közben háborús és ’56-os történeteket mesél s megállapítjuk, hogy a radiátor és ő majdnem egyidősek. H. úr öt évvel öregebb. Viszont nem lyukas, hibátlanul működik.

Újabb nyomáspróba, siker, sehol nincs csöpögés. Vissza lehet tenni. Kétoldalt lépegetve vonul a monstrum a helyére. Pajszer, felemelkedik és rásimul a falból kiálló konzolokra. Most finom mozgatás következik, fél centiket megy a radiátor, mígnem összeköti H. úr a falból kiálló vízcsonkkal. Nyomáspróba. Csöpög a hollandi. Ezt a szót se hallottam gyerekkorom óra, akkor is nagyapámtól, aki szintén vízszerelő, bádogos volt. – Miért hollandi a hollandi? –kérdezem. Végre egy dolog, amire még H. úr sem tudja a választ. Hollandinál a tömítést kicseréli, újra nyomáspróba, rendben. Éppen hat és fél óra telt el. H. úr ez alatt nem evett, nem ivott, csak serényen és szakszerűen dolgozott. Jó volt ezt látni, jó volt látni ezt a tekintélyt parancsoló biztonságot, ezt a több mint hetven éves tapasztalatot, azt a mérhetetlen tudást, amely H. úrban felhalmozódott. Ha nem lennék annyi idős, amennyi és H. úr se lenne 85, beiratkoznék hozzá tanoncnak Mert H. úrtól lenne mit tanulni, úgyis divat most a duális képzés. A dualitás egyik felét, a doktori diplomát már megszereztem, most kellene a gyakorlatot is magamévá tenni.

Vajon hány H. úr van még ebben az országban? És amikor világméretű akciót indítunk a Galapagosi óriásteknős vagy a Jávai orrszarvú kihalását meggátolandó, olyankor gondoljunk H. úrra, aki egy olyan munkaerkölcsöt, munkakultúrát és szakmaiságot képvisel, amely mára teljesen elveszett. H. úr védendő emberfajta. Még nem lenne késő egy nagy kitüntetést adni neki, de még fontosabb lenne sok H. urat nevelni.

Kérdésemre, mennyivel tartozom, most nincs ideje, majd összeállítja a számlát – felelte, kezet ráztunk és elment.