Péntek esti régizenei sorozatunkban ma négyszázadik alkalommal kerekedünk fel, hogy eleink muzsikájának hangjaira magunk köré képzelhessük sok száz évvel ezelőtt élt embertestvéreink örömét, bánatát, világlátását. Az Exquisite Noyse régizenei együttes ezúttal az 1500-as évek első harmadának világát idézi körénk. E korszak az énekelt többszólamúság nyomában világra segítette a hangszeres többszólamúság műfajait, összefoglaló nevén az úgynevezett consort-muzsikát. Csoda-e, ha a vonós és pengetős húros hangszereken – hegedűkön, violákon és reneszánsz hárfán – megszólaló melódiák szöveg nélkül is szinte éneket mondanak: fohászkodnak, esengnek, ujjonganak és táncra perdülnek? És bár szerzőik jórészt ismeretlenek vagy azonosíthatatlanok, de a különféle kódexekben itt-ott fennmaradt adatok arra vallanak, hogy a komponisták – mint amilyen Josquin des Pres – egyforma kedvvel alkalmazták dallamaikat énekes illetve hangszeres együttesre.
