Műsorunkban a Hungaroton friss kiadványáról hallunk két kamaradarabot az előző századelőről, Rohmann Ditta és Rohmann Imre előadásában. Noha történelmi, földrajzi és még stiláris körülményeik is egymás rokonságába sorolják a két komponistát, Debussy és Ravel zenefelfogásánál keresve sem találhatnánk eltérőbbet. Debussynél a zene keltette érzetek, Ravelnél a kompozíciós struktúrák a meghatározók. Debussy 1915-ben tette ki a záró ütemvonalat cselló-zongoraszonátájának végére, amely egy hat darabosra tervezett szonátaciklus egyik elemeként született. Debussy mintegy a francia zene kiáltványaként formálta meg a művet, mindazonáltal a Marseillaise motívuma mellett föllelhető benne egy protestáns korál, nem is szólva az amerikai zene hatásairól.
Debussy cselló-zongoraszonátája után Rohmann Ditta és Rohmann Imre most Maurice Ravel 2. hegedűszonátáját mutatják be saját gordonkás átiratukban. Ravel klasszikus megformálásra törekedett, ám – minthogy a darab egy évtizeddel későbbi az imént hallott Debussy-szerzeménynél – a Párizsban ekkoriban divatos amerikai jazz és blues hatása immár nem is rejtett.
