Trezor

Sokat töröm a fejem, hogyan lehetne jobbá, mosolygósabbá tenni legalább a környezetünket. Férfiasan bevallom, hogy ez nekem is csak nagyon ritkán sikerül, hátha még családon belüli viszonyokról esik szó. A gyerekek felnőttek, új életet kezdtek, ez rendjén való. Növekednek az apróságok, tovább lépnek a nagyobbak az iskolában. Minap a 10 éves lányunokám azzal kezdte a mondandóját: Olyan unalmas a suli… Bizonyos, hogy nem én vagyok az első, akinek ezt mondja…felháborodtam….azt akarod, hogy buta maradj? Kérdezz, érdeklődj, tanulj, olvass és zenélj… Hát a szülők nem voltak elragadtatva… én sem… Ilyenkor fordulok nagyjainkhoz, mert ugye egy valamire való szintet megszerezni és megőrizni nagyon nehéz, de elveszíteni, mondhatni pillanatok műve. Kodály jutott eszembe, és most egy Tőle idézett gondolattal folytatom, miközben a hétköznapi gondok vagy a még nagyobbak terhelhetnek bennünket, de csak akkor ha feladjuk….Az idézet, ami megtarthat, erőt adhat, így szól:
„Az ének hűség otthonunkhoz, hűség múltunkhoz, édesapánkhoz, édesanyánkhoz, történelmünkhöz. Hűség az anyanyelvhez, hűség önmagunkhoz. Fontos éltető erő sok gonddal, bajjal küszködő világunkban, erőt ad a jövőért vívott kemény harcainkban. Aki énekel, nem magára gondol elsősorban. Azért énekel, mert az ének kitárulkozás, az ének vallomás, az ének vigasz, eszköz a másik emberhez, egy nagyobb közösséghez. Az ének a lélek megtartó ereje, azért van, hogy a szív el ne hervadjon.” Tállai Aurél karnagy Kossuth és Liszt díjas érdemes művész, főiskolai tanár Kodály Zoltánra emlékezik…

…Az éneklés a muzsikálás boldogság… Lehet, hogy ezért is keressük a boldogság titkát, mert keveset és kevesen zenélünk? Bartha Kata Európa boldogtalanabb felén élünk c. riportjában, ami 2017.02.21-én hangzott el, neves szakértők véleményére volt kíváncsi. Elsőként Szabó Lajosné, neveléskutatással foglakozó tanárt, majd Cserfa Judit családterapeutát, és Hutoczki Béla családpasztorációval foglalkozó lelkipásztort hallják.