A Zenei Kincsestárban a huszadik század fuvolára szerzett, bámulatosan gazdag irodalmából hallunk két, stilárisan meglehetősen eltérő szerzeményt. Előbb a hamburgi születésű, Lipcsében kiteljesedett német mester, Carl Reinecke e-moll szonátájának Intermezzo és Andante tranquillo tételét. Grieg tanítványaként Reinecke a későromantikus formai keretek tiszteletben tartásával komponálta meg e kecses és behízelgő szerzeményt. Jean-Pierre Rampal partnere a zongoránál Robert Veyron-Lacroix.
Hogy alig fél évszázad leforgása alatt mennyit változott a komolyzene érdeklődése, jól tükrözi, ha az elhangzott két Reinecke-tétel után meghallgatjuk az 1900 és 1997 között élt Henry Barraud Fuvolaversenyét. Már csak a szólóhangszer szerepköre is merőben új: szépen ívelő, énekelt kantilénák, madárhang-szerű röpdösés helyett előtérbe kerülnek a fuvola hangjának sejtelmes, máskor szorongást, remegést kifejező tónusai. A fúvós hangszer emberi lelket szimbolizáló szerepe nem változott ugyan, csak épp az ember lelkét körülvevő világ vált átláthatatlanabbá, rejtőzködőbbé, talányosabbá és olykor fenyegetőbbé. A Francia Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát André Girard vezényli.
