Trezor

Ahogy a Trezor fedelét felemelem, táncdallamok foszlányai kúsznak a fülembe és próbálom kitalálni, vajon milyen kor, kiféle zenészei…aztán a lelki szemem előtt feltűnnek a táncosok. Gyönyörű magyar viseletben, nők és férfiak a XIX: századi módinak megfelelően. Egyenes derék, nyílt tekintet, könnyed járás …a gyors és a lassú ütem diktálta lépésekben benne van egyfajta büszkeség. A hegedű szólója valóságos történetet mesél el… talán Szigetvár ostromáról? Nem lehet nem ráfigyelni….ez egy méltósággal teli verbunkos, hát persze… a rég elfeledett Lavotta János zenéje….kalandos életének egyik állomása Batthyány József gróf esztergomi érseknél töltött időszaka, ahol Cziczlertől, a karnagytól rengeteget tanul és rajongásig szereti, megemlíthetjük még Zichy Károly grófnál eltöltött nevelői időszakot…de az ország, majd minden szögletében megfordult. Az élete kész regény, joghallgató, katona, nevelő, hivatalnok a kancellárián, 1792-ben a pest-budai magyar színjátszó társaság "muzsikadirektora" lett, huzamosabb ideig élt Ábrányi Kornél atyjánál, Ördög Alajosnál, aki a Stradivari hegedűjét is neki ajándékozza…művelt zenész, nemcsak hangszerének mestere, de művei is akkor egyre ismertebbek lettek. - Biharival és Csermákkal – alkották a korabeli "virtuóztriászt". Nyughatatlan egyénisége bár megteremtette a nemzeti zene sajátosságait, mégis homokba fúló tehetségnek" nevezte az utókor. 2017. augusztus 28-án Farkas Erzsébet Dombóvári Jánossal, a Sátoraljaújhelyi Lavotta János Művészeti Iskola igazgatójával beszélgetett, aki ekkor ünnepelte hivatalba lépésének 30., és életének 65. születésnapját. Mi mindenről esik szó? Csak belehallgatunk a társalgásukba…

Folytatom a kalandozást. Zene, tánc, ének, dal, színpad. A nemzet csalogánya, ahogy az állandó jelző emlékezetünkben őrzi kevesünknél. A következő részletet az Örökhagyók című műsorunkból vettem ki, amiben Blaha Lujzáról beszél Katona Csaba történész Madocsai Bea kérdéseire, 2017. július 1-én.