Ma a kamarazene irodalmának egyik leggazdagabb fejezetéből elevenítünk föl három bekezdést: három vonósnégyes-tétel következik a legkiválóbb magyar kamaraegyüttesek fölvételéről. Ez az egyszerre elmélyült, bensőséges és örömteli műfaj bécsi eredetétől fogva őrzi a kifinomultság és a magas fokú zenei szervezettség erényeit, miközben bámulatosan sokszínű tematikus és stiláris lehetőségeket ölel föl. Induljunk is el a nagy alapvető, Haydn világából. A Tátrai Vonósnégyes a d-moll, úgynevezett Kvint-kvartett kezdőtételét játssza.
Schubert 14., d-moll kvartettje inkább A halál és a lányka cím alatt ismert. Záró prestóját a Keller Kvartett-től halljuk.
Haydn és Schubert kvartett-tételei után következzék egy jóval ritkábban hallható szerzemény, Kodály 2. vonósnégyesének második tétele. A bécsi műzene és a magyar parasztzene gyümölcsöző találkozásának ékes példáját a Kodály Vonósnégyes kelti életre.
