Ha a művészettörténetet az évszakok haladásához hasonlítjuk, a XVI. és XVII század fordulója a zene fejlődésében kétségkívül a nyárelőnek felel meg. A reneszánsz többszólamú éneklés friss, életteli rügyfakadását és a hangszeres szólóműfajok ígéretes kezdeményeit követően ez az időszak immár a zenei zamatok ínyenceinek számára is csemegéket tartogat. Az 1580-ban született, bolognai származású Sigismondo D’India hangszerkíséretes madrigáljai és motettái épp amiatt oly elbűvölőek, mivel a szerelmi epekedés és vigasztalan vágyakozás évszázadok óta változatlan panaszait olyan kifinomult, öntetszelgő és kellemdús zenei formába öntik, hogy az maga gyógyír a szerelmi bánatokra. Az Elyma régzenei együttes muzsikál.
