Ha a barokk művészet első számú ismérveként a díszítés gazdagságát szokás megemlíteni, a gazdagság épp ily joggal mondható el a műalkotások mennyiségéről. A díszítés és a kelem iránt oly fogékony barokk nem csupán néhány nagymester kezén termett remekléseket. Francia földön, ahol a fényűző versailles-i udvar szolgált követendő példa gyanánt minden előkelő ház számára, az óriások – Lully, Couperin, Rameau – mellett megszámlálhatatlan kiváló muzsikus komponált és muzsikált kisebb jelentőségű udvarokban. Nem csoda, hogy a zenei régiségek iránt fogékony utókor szinte be sem telhet a kézirattárak mélyéről előbukkanó, feledésbe merült zenei csemegékkel, amelyek közel ugyanazt a zenei színvonalat képviselik, mint az ismertebb szerzők munkái. Ennek bizonyosságaképpen a Zenei Kincsestár mai válogatásában Reinhard Goebel és együttese, a Kölni Musica Antiqua egymás mellett játssza a nagy Lully műveit olyan, kisebb hírre szert tett muzsikusokéval, mint Jacques Cordier, Michel Lambert és Robert Cambert.
