A műfaj, amelynek két reprezentánsa ma megszólal, alighanem a legbécsibb klasszikus forma minden zenei műfaj között. Azzá tette elsősorban Haydn, Mozart, Beethoven és Schubert tevékenysége. Ám a bácsi zenei élet jellegének is meghatározó a szerepe abban, hogy a zongoratrió épp ebben a városban termette legszebb virágait. Három kiváló szólista kívántatik az előadásához, akiknek szólamai a lehető legkönnyedebben siklanak együtt és egymás ellenpontjaképpen. És kell hozzá a páratlan bécsi kedély, amely a legkomorabb gondolatokat is a játszadozás derűjébe vonja, ha kell. No meg a házimuzsikálás kedves szokása, amely a műkedvelő hangszeresek számára is igényes játszanivalót követel. Beethoven gyakran a szimfóniákkal és a vonósnégyesekkel összevethető, elmélyült gondolatokat bíz triójának előadóira. Még olyankor is, amikor – mint hamarosan fölhangzó triójában – egy divatos vígopera népszerű melódiáját variálja a zárótételben. Az ihletadó opera Joseph Weigl műve, a Kalózok, az 1798-ban elkészült, Opus 11-es, B-dúr triót pedig a Seraphim Trió játssza.
A következő triótétel ugyancsak B-dúrban íródott 1812-ben, egy mindössze tízesztendős kisfiú számára, akinek zongorajátéka Beethovent is elbűvölte.
