Zenei kincsestár

A Zenei Kincsestárban újabb zongoraműveket ismerhetnek meg Bojan Gorišek felvételéről az 1866 és 1925 között élt Eric Satie ifjúkori alkotásai közül. A századfordulós Párizs igazán nem volt szűkében a különcködő hajlamú művészeknek, de Satie még ebből a forgatagból is kiválik életrajzával éppúgy, mint szerzeményeivel. A korszak összes művészeti irányzatával és azok valamennyi jeles képviselőjével kapcsolatban állt. Márpedig a művészeti irányzatok és egymást elsöprő esztétikai forradalmak szinte egymást érték a művészet és a művészek bohém fővárosában. Érthető módon, hisz a művészek éppúgy, ahogyan a közönség friss ötletekre szomjazott a későromantika megcsontosodott, akadémikus elvárásai után. Ha az impresszionisták a vizuális formarend fellazításával forgatták föl a festészetről alkotott nézeteket, hasonló folyamat zajlott le a zenében is. A zárt formák és a tematikus kötöttségek helyébe a zenei hatások kiváltotta érzetek és indulatok léptek. Noha Debussy, aki e törekvések legnagyobbika, határozottan visszautasította, ha zenéjét az impresszionista jelzővel illették, jobb híján mégiscsak ez a jellemzés a legtalálóbb az új zenei formák légies, oldott hatását vizsgálva. Satie márpedig nem csekély befolyást gyakorolt Debussy zenéjére, aki a ma fölhangzó szerzemények közül többet át is ültetett zenekarra. Ma este 1888 és 1891 között keletkezett alkotásaiból hallunk. Satie végtelenített dallamai, lebbenő hangszőttesei valósággal megbabonázzák a hallgatót.