Zenei kincsestár

Amikor egy maradi kritikusa szemére vetette az előző századforduló különc párizsi zeneszerzőjének, Erik Satie-nak, hogy zongoraművei híján vannak a nagy elődök alapos ismeretének, a komponista fölvette a kesztyűt. Satie, aki leginkább a Montmartre kétes hírű mulatóiban mozgott otthonosan, elszántan nekigyürkőzött, hogy magáévá tegye a rég mesterek szakmai fortélyait. Különösen lehengerlően hatott rá a gregorián zene világa. Ám ne higgyük, hogy valami föltámasztott keresztény középkor küldetésével érkezett vissza a zenetörténeti túráról. Satie a régi egyházi tónusok emelkedett és fennkölt hangzásvilágából egészen egyedi és újszerű műveket teremtett, amelyek épp megfeleltek miszticizmus iránti hajlamának – no és a sejtelmességre igen fogékony korszellemnek. Az 1892-ben szerzett "Uspud. Keresztény balett 3 felvonásban" című kompozíció már megnevezését tekintve is kacérkodik az avantgárd programjával. Tény mindenesetre, hogy hallatán megelevenedik körülöttünk valami képzeletbeli legendárium magasztos arányokkal, aszketikus szellemiségben. Főhősét, egy istentagadót ugyanis a mennyei erők a mártírok küldetésére választják ki. Ravel minden bizonnyal tanulmányozta a szerzeményt. Bojan Gorišek előadásában most ezt a "Keresztény balettet, majd a "Szeretném" című lírai miniatűrt halljuk, utóbbit jobbára a Chopint és Debussyt összekötő zenei híd gyanánt, némi szalonzenei áthallással.