Amióta világ a világ, vitatkoznak arról a zeneértők és a gondolkodók, mi is a zene küldetése az emberi világban. Egyes vélemények a szórakoztatásra helyezik a hangsúlyt, mások szerint a zene magasztos, szavakba nem foglalható gondolatokat közvetít. Megint más megközelítés a lélek indulatainak leghűségesebb ábrázolóját látják benne. Mások tánczenét. Alighanem mindeme véleményt tartalmaz némi igazságot. Ám a válasz aszerint is más és más, hogy egyes korok és egyes szerzők milyen szerepet szántak a muzsikának. Reinhard Goebel és a Kölni Musica Antiqua együttese a Zenei Kincsestárban ma este azt a kulturális világot kelti életre, amelyben a zene mindenekelőtt a magas színvonalú gyönyörködtetés, az ámulatba ejtés és a lélek elringatásának eszköze volt. A francia XVIII. századból következik két kifinomult kamaradarab. Elsőként az 1726 és 1795 között élt Francois-André Philidor G-dúr kvartettje. Az önérzetes mester azért nem késlekedett technikai felkészültségét is feltüntetni a mű címében: ""A moduláció művészete"".
A következő francia komponista a rövid életű, 1718 és 1750 között élt Jean-Baptiste Quentin. D-dúr sonatájának három tétele hangzik föl. Érdemes megfigyelni a másodikként fölhangzó, moderato tétel bámulatos, arabeszkeket formázó variációit az első hegedűn.
