Hallottak már félperces keringőt? Vagy ugyanilyen hosszúságú mazurkát, polkát? Az előző századforduló Párizsában ez sem lehetetlenség. Lázadás a romantika abszolút hatalma ellen; új utak keresése; csömör és önirónia – ezt mind megtaláljuk a különféle avantgárd mozgalmak indítékai között. Olykor nem is könnyű eldönteni, egy-egy meghökkentő szerzemény vagy műalkotás a forradalmi útkeresés lázában született vagy csak fricska a nyárspolgári szabályoknak? Erik Satie-nál a kettő egyáltalán nem választható széjjel. Skálája a pátosztól a banalitásig terjed, és ha egy-egy félperces miniatűrben chopini finomságú költészettel fogalmaz, megeshet, hogy a következő ütem porrá zúzza a tetszetős harmóniákat. Máskor terjengős, himnuszokat idéző címekkel lát el egyszerű ujjgyakorlatokat. Egyszerre tekinti tehát a régi elődöket a bámulat tárgyának és a paródia céltáblájának. Egy biztos: zenéje minden pillanatban sziporkázó. A Zenei Kincsestárban Bojan Gorišek zongorázik.
