Csigavonalak. Túlburjánzó díszítettség. Illúziókeltés, pompa. Súlytalan lebegés. Sodró hatású kompozíció és minden apró részletében kidolgozott, gyönyörködtető felületek. Kedves Hallgatóink! Ezek a képzetek ötlenek föl bennünk, valahányszor barokk művészetről hallunk. Joggal: a harmincéves háború utáni Európa szemmel látható módon örömét lelte a művészet túlcsorduló gazdagságában, amely szinte egy földre szállott mennyországot varázsolt templomba, palotákba, kertekbe – és színpadra. Ritkábban esik szó arról, hogy a barokk művészet fedezi föl első ízben azt, amit ma összművészetnek nevezünk: a harmónia törekvését épületek és bútorok, öltözetek és muzsika között. Nem csupán a homlokzatokra, de minden művészeti ágra igaz, hogy a barokk gondosan kerüli az ürességet. Így lehetséges, hogy a zenei felvevőpiac igényei is korlátlanok: ünnepek és hétköznapok, világi és templomi rendezvények hátterében megszakítás nélkül szól a muzsika. Jérome Hantai, Alix Verzier és Pierre Hantai ma a francia Marin Marais két gambára és csembalóra szerzett, finom művű alkotásaiból játszanak. Elsőként a c-moll szvitet.
A c-moll szvit után Marin Marais második és harmadik gambáskönyvéből hallunk öt, füzérbe szerkesztett szerzeményt D-dúrban.
