Kapcsolatban

Ha politikusok helyett üzletemberek és civil szervezetek lépnek előtérbe – mit lehet akkor tenni? Márai Sándor 1943-ban az „Ihlet és nemzedék” című esszégyűjteményében bőségesen, példákkal megvilágítva foglalkozott azzal, hogy a „nemzetnevelés” keretében a kaotikus, önellentmondásos helyzetekben mi lehet az írók feladata. Mert megszoktuk, hogy az író az a vátesz, akinek megoldással kell tudnia szolgálni.

Kövér László úgy vélte: ezen célok eléréséhez például a „teljesen eltorzított gendertant” használják, amely aláaknázza a fiatalok nemi identitását „azzal, hogy míg a homoszexualitást érinthetetlen biológiai adottságként kezeli, addig a férfi és női nemi identitást tanult, tehát megváltoztatható társadalmi szerepnek tartja, és igyekszik már az óvodákban a fiúkból lányokat, a lányokból pedig fiúkat faragni”. A házelnök további ilyen eszközöknek nevezte a család jogi fogalmának és érzelmi tartalmának tudatos és módszeres kiüresítését, a családnak az erőszak forrásaként való ábrázolását, a multikulturalizmus elkerülhetetlenségének és felsőbbrendűségének, illetve a nemzeti eszme veszélyességének és idejét múltságának hirdetését, a globalizmus üdvözítő voltának és a világkormányzás szükségszerűségének megkérdőjelezhetetlenné tételét, vagy a világnézeti értéksemlegesség leple alatt hirdetett keresztényellenességet.