Zenei kincsestár

A Zenei Kincsestárban egy meglehetősen ritkán hallható szerzeményt mutatunk be Önöknek a Párizsi Conservatoire Zenekarának felvételéről, Jean Martinon vezényletével. Pedig Alekszandr Borogyin 1869 és 1876 között írott, 2., h-moll szimfóniája méltó a figyelmünkre. Borogyin, akit elsősorban színpadi szerzőként ismerünk, szimfonistaként is olyan láttató erejű zenét alkotott, hogy az legalábbis balettkoreográfia után kiált. E látványos színkavalkád szerzője, csakúgy, mint a nagy orosz komponisták szinte egytől egyig, eredetileg csupán másodlagos kedvtelésként tekintett a zenére: orvosként működött. Ami azt illeti, az élete végét beárnyékoló búskomorságban is osztoznia kellett az orosz művészek végzetén. Állítólag maga Borogyin sem tagadta, hogy második szimfóniája nem mentes az epikus, történetmondó elemektől: orosz daliák gyülekezése, a népi énekmondók balladái és a harcosok mulatozása jelenik meg a zenei színekben. Muszorgszkij – tán épp emiatt – a Hősi szimfónia nevet adta Borogyin színpompás és elragadó szerzeményének.