Zenei kincsestár

Farsang, a bálozás és a mulatságok ideje lévén ma a könnyedebb múzsákkal kacérkodunk a Zenei Kincsestárban. Igaz, a műfaj igazi nagyságai váltig állítják: a nézőtérről habkönnyűnek, önfeledtnek és léhának tűnő operett legalább akkora szakmai fölkészültséget követel meg énekeseitől, mint a nagyobbik testvér, az opera. Ma este mindenesetre a huszadik századi operatörténet egyik állócsillaga, Elisabeth Schwarzkopf bizonyítja be, hogy a szórakoztatást is lehetséges a legmagasabb zenei igényességgel művelni, mi több: az ismert slágerek mellett ráirányítani a hallgató figyelmét kallódó gyöngyszemekre. A Philharmonia Zenekar és Kórus, valamint Otto Ackermann közreműködésével 1957-ben rögzített parádés operalemezének első részlete hová is vezetne, ha nem az operabálba? Ez a címe Richard Heuberger 1898-ban bemutatott operettjének. A sors fintora, hogy a komponistát, aki a tekintélyes bécsi zenekritikust, Eduard Hanslickot követte szerkesztőségi íróasztalánál, nem zeneelméleti írásai, hanem ez az operettje őrizte meg az utókor emlékezetében.
Carl Zeller, aki jogi tanulmányai mellett ugyancsak komoly zeneelméleti képzésben részesült, épp az imént hallott Operabál bemutatójának évében, 1898-ban távozott az örökkévalóságba, ahol 7 esztendővel korábban bemutatott operettje, A madarász már ki is jelölte számára a méltó helyet.
Elisabeth Schwarzkopf most a mi Lehár Ferencünktől énekel két áriát: előbb A cárevics, majd a Luxemburg grófja című operettből.
6. Ifjabb Johann Strauss tekintélyes életművének egy ismeretlen darabja következik: a Casanova című operett látványos részlete.
Az 1899-ben elhunyt Karl Millöcker a maga idejében bódító melódiáiról volt nevezetes Bécs-szerte. Legnagyobb sikerét A koldusdiák című operettjével aratta. Elisabeth Schwarzkopf most a Dubarry grófnéról írott Millöcker-operettből énekel két részletet.
S hogy operett-panorámánk ne maradjon híján az olasz és a francia színeknek, befejezésül következzék egy részlet Franz von Suppé Boccaccio című operettjéből.