Jegyzet

Jávor Béla: Pillangóhatás

Ez év május 25-én az USA Minnesota államának Minneapolis nevű városában meghalt egy 46 éves, fekete férfi, George Floyd. Halálát kimutatottan az okozta, hogy egy rendőr kilenc percig térdelt részben a nyakán, részben a hátán. Az áldozat többször könyörgött, hogy nem kap levegőt, de a helyzeten elfogója nem változtatott, a férfi megfulladt. Az őt sanyargató, végül halálát okozó rendőr fehér férfi volt.
A hír világgá kürtölését követő pár napon belül, előbb az Egyesült Államokban, majd Európában is egyre hevesebb tüntetések kezdődtek, melyek oka nem annyira a szörnyű és elfogadhatatlan halál, hanem mert az áldozat fekete, míg a gyilkosa fehér férfi volt. Black Lives Matter, vagyis a Fekete életek számítanak névvel világméretű mozgalom indult, a tüntetések anarchikus mezmozdulásokba csaptak át, amelyek során üzleteket törtek fel, épületeket és járműveket gyújtottak fel, az eltelt szűk hónap alatt több tucatnyian haltak bele a megmozdulásokba. Mára oda jutottunk, hogy a feketék évszázados tényeket sérelmeznek, hevesen támadják az egykori rabszolga kereskedelmet, a gyarmatosítást. Az amerikai polgárháború déli tábornokairól elnevezett intézmények neveinek megváltoztatását sürgetik, szobraik lerombolását követelik, a héten már Kolumbusz Kristófét is. Az események még nem fejeződtek be, következményei egyelőre beláthatatlanok.
Tudják, mi a pillangóhatás? Ahogy a Wikipédia írja:
A pillangóhatás vagy pillangóeffektus kifejezés magába foglalja a kiindulási tényezők fontosságát a káoszelméletben. Az alapelv az, hogy kezdeti feltételek apró változásai nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszú távú működését. Az elv népszerű és elterjedt, de pontatlanul és túlzóan idézett megfogalmazásai szerint „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon”.
A káoszelméletbe most nem mennék bele, jelen példánk során elégedjünk meg annyival, hogy a társadalmi lét egyensúlyát, az állam szabályozó funkcióját, például a társadalmi békét, egyetlen, váratlan, félreeső helyen lejátszódott esemény felboríthatja. Mindez összefügg a kommunikáció utolsó évtizedekben kifejlődött sebességével, az információáramlás szuperszónikus terjedésével. 100 éve még egy hét kellett volna, hogy ennek a szerencsétlen férfinek a halála eljusson Magyarországra, 50 éve még aznap este bemondta volna a rádió és a tévé, de ma már másfél óra múlva az interneten látom a videót, ahogy a rendőr térdel az áldozaton. És nem csak én látom, de látja mindenki, aki szerte a világban, Vlagyivosztoktól Melbourne-ig, Buenos Airestől Tokyóig él. És azt is látják, hogy Minneapolisban tüntetnek s ezért Washingtonban is tüntetni fognak, s ha ott is, akkor már Londonban is, ez egy öngerjesztő folyamat, s a pillangó szárnyának egy rezdülése megmozdítja a világot. Jól lehet, hogy ezen a szárnymozdulaton fog eldőlni az idei őszi amerikai elnökválasztás, s ennek az ismeretlen, hétköznapi szerencsétlen embernek a halála fogja meghatározni a világ jövendő történelmét, mert nem mindegy, ki lesz 2021-től az amerikai elnök.
Jól felépített, determinált, természeti- és társadalmi törvényeken nyugvó világunkban elég egy véletlen és a világ sora hirtelen más irányt vesz. Véletlen? Egyáltalán lehetséges véletlen? Nemrég olvastam egy szellemes aforizmát, mely szerint a véletlen is a Jóisten rendelete, csak azt nem írta alá.
Ilyenkor láthatjuk, hogy világunk milyen vékony jégen jár, elég egy váratlan tény és azonnal felborul a biztosnak hitt egyensúly.
Egyénként II. Lipót, belga király, aki az eggyel korábbi századfordulón uralkodott ritka nagy gazember volt, a gyarmatosított Belga Kongó lakosságának felét kiirtotta, a feketék ásványkincseit elrabolta, most szobra áll Brüsszelben s a belgák ma is e gyarmat kirablására alapozzák gazdagságukat. Ez a „jeles” férfiú egy több tízmilliós ország nyakán térdelt és nem kilenc percig, hanem 44 évig. Sajnos akkor még nem volt videó, amely dokumentálta volna a gazságokat, sem tévé, amely bemutatta volna, sem internet, ahol megmozdulásokat szervezhettek volna. II. Lipót szobra bronzból van és örökké állni fog, amíg Belgium is áll.
Gondoljunk most Thomas Mannra, ahogy a József és testvérei első bekezdésében mondja:
„Mélységesen mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?”