Zenei kincsestár

A régiek, azaz a romantika előtti mesterek muzsikájának keletkezéstörténete sokkal szerényebben dokumentált, mint azt a kései utódok elvárnák. Ennek oka, hogy a barokk muzsika minden esetben alkalomszerűen, egyszeri és azonnali megszólaltatás céljából keletkezett, és a szerzők csak a legritkább esetben tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy műveik jól dokumentáltan fönnmaradjanak az utókor számára. Az sem perdöntő, hogy egy-egy szerző mely művei jelentek meg élete során nyomtatásban. Amit épp sikerült áruba bocsátania, azt a szerző örömmel engedte át a kiadók számára. Bizonyos műveket egy-egy főrangú pártfogó rendelt meg, de még gyakoribb az az eset, amikor magától a szerzőtől származott a főúri ajánlás, éppenséggel némi pártfogás reményében, hol több, hol kevesebb sikerrel. Vivaldi, akit ma az olasz barokk legnagyobb alakjaként ismerünk, maga is szüntelenül próbálkozott, hogy fölhívja a figyelmet szerzeményeire. Törekvései változó sikerrel jártak. Velencében a korabeli Európa szinte minden jelentős uralkodója megfordult, és Vivaldi több ízben is játszott jelenlétükben. Máskor maga kerekedett föl, hogy fáradságos és kétes kimenetelű utazások során tegyen szert új megrendelésekre illetve megbízásokra. Adrien Chandler és együttese, a La Serenissima ma olyan Vivaldi-szerzeményeket játszanak, amelyek Párizs és a francia arisztokrácia kegyeit keresték. Elsőként az F-dúr fagottversenyt halljuk Peter Whelan szólójával.
A következő, C-dúr hegedűkoncert szólistája maga a La Serenissima élén álló koncertmester, Adrian Chandler.
Vivaldi franciaországi terveit dokumentáló szerzeményei közül végezetül a G-dúr fuvolakoncertet halljuk Katy Bircher szólójával.