Zenei kincsestár

A klasszikus zene említésekor méltatlanul kevés szó esik a játékosság eleméről. Márpedig a magasztos és emelkedett gondolatok mellett – amelyek Beethoven után teljhatalomra törtek a koncertpódiumon – a derűs, tréfás, játszi gesztusoknak is van létjogosultságuk a muzsikában. Már csak amiatt is, mivel a zene hivatása egyebek mellett az is, hogy jó kedélyre hangoljon, derűt csaljon a hallgató arcára. A Zenei Kincsestárban ma két játékos klasszikus csendül föl a Párizsi Conservatoire Zenekarának fölvételéről, Jean Martinon vezényletével. Az 1890 és 1962 között élt Jacques Ibert viszonylag kevéssé ismert Divertissement-ja olyan, akárcsak egy szeleburdi fölvonulás, és a figyelmes hallgató a promenád harsány kavalkádjában fölismerhet nem egy karikaturisztikus zenei idézetet – legismertebb köztük a Nászinduló Mendelssohn Szentivánéji álom-szvitjéből.
Georges Bizet ugyancsak a játék zenei megjelenítésére törekedett Gyermekjátékok című szvitjének megkomponálásakor. A mű eredetileg zongorára íródott 12 tételben, amelyek közül a szerző ötöt később zenekarra ültetett át.