Jegyzet

Jávor Béla: A második hullám

1968 májusában Párizs egyik egyetemén a diákok azt követelték, hogy szabadabb bejárásuk legyen a kollégiumokba, nevezetesen a fiúknak a lányok szobáiba. Az egyetem vezetése ellenállt, az egyetemisták követelései pedig egyre bővültek és átterjedtek más párizsi, majd más francia egyetemekre is, sőt Nyugat-Európa több államában is egyetemisták csatlakoztak párizsi társaikhoz. A követelések tűzvészként terjedtek mind azok tartalmának mélysége, mind azok radikalizmusa vonatkozásában.

A diákvezetők körében egyre zűrösebb alakok kerültek felszínre, mint például Daniel Cohn-Bendit és az egyetemet elfoglaló sztrájkok nem maradtak az universitasok falai között, a lázongás kiment az utcákra, felszedték az utcaköveket, törtek, zúztak, felgyújtották a párizsi tőzsdét, mint a kapitalizmus templomát. A szabadságban felnőtt, háború utáni nemzedék egyetemi korba került tagjai, akik demokratikus társadalmakban nőttek fel, mintegy örökségbe kapták a szabadságot, sosem tapasztalták annak hiányát, éppen ezért szabadságukkal elégedetlenek voltak és azt hitték, hogy a mindennap megélt szabad versenyes kapitalizmusnál jobb a kommunizmus. Ezért a kínai kommunista párt főtitkárának, Mao Ce-tungnak idézeteiből összeollózott bibliát istenítették. Mozgalmuk célpontja a jóléti társadalom nyújtotta rend és biztonság volt, melyet egy nemzedékkel idősebb szüleik hoztak létre az elmúlt közel negyed században. A fiataloknak elegük volt a szüleikből, az általuk képviselt világnézetből, mindenből, ami addig Európát jelentette, mindazokból a szokásokból, értékekből, amelyekből ez a földrész felépült a korábbi két és fél évezredben. Nem meghaladni, de lerombolni akartak mindent, összetörni mindazt, ami eddig felépült s mindezek ideológiai alapja az általuk soha meg nem tapasztalt szélsőbaloldali világnézet, s abból is a legrosszabb, a trockizmus, a maoizmus.

Azóta eltelt több mint 50 esztendő, az akkori 18-20 évesek már régóta benn ülnek a társadalmak vezető pozícióiban, a politikai élet, a pénzvilág kormányzása mind az ő kezükben van, einstandolták, a nemzetek segítségére egykor létrehozott Európai Uniót, mint a Pásztor testvérek a múzeumkertben a golyókat, Zsebre vágták az üveggolyókat és most ott folytatják, ahol 1968-ban abbahagyták. Zűrös nézeteket vallanak, le akarják rombolni Európa évezredes hagyományait s ehhez megfogalmazták európai alapvetésüket, amelyből csak egyet hagytak ki, az Istent. Ennek a nemzedéknek –hiszik – már nincs szüksége Istenre, hiszen mindahhoz, amit tesznek, Isten csak útban lenne. És különben is ők maguk az istenek, hiszen mindent elérhetnek, gondolják - már a megszületett emberek nemét is megváltoztathatják. Már nem csak eszméket döntenek le, de szobrokat is. Nincs útjukban akadály. olyanok, mint a kommunisták, nem csak a jövőt akarják átszabni, de a múltat is.

Már a filmgyártás is kommunista srófra jár, amikor a párt megmondja, hogy a készülő film miről szóljon, milyen zsánerű hősök legyenek benne és az eszmei mondanivaló juttassa érvényre a szocialista ember felsőbbrendűségét. (Lásd Oscar-díj bizottság irányelvei!) Ismét, mint 1968-ban, egyre nagyobb anarchia támad, előbb csak az utcákon, de már a parlamentekben is. Egyelőre csak erkölcsi megsemmisítés vár azokra, akik az ún. politikailag korrekt megnyilatkozásoktól eltekintenek és őszintén megmondják a véleményüket, de ahogy halad ez a folyamat, rövidesen keményebb szankciók fognak életbe lépni, pár év és egységes erőszakszervezet, új ÁVH áll majd Európa rendelkezésére, hiszen az egységes európai ügyészség már létrejött.

Mostanában sokat emlegetjük a második hullámot, igaz nem a társadalmi élet, hanem a koronavírus kapcsán, de ettől az 1968 utáni második hullámtól nem lehet másfél méter távolságot tartani és hiába hordunk valamennyien maszkot, amely az orrot és a szájat is elfedi, ez a második hullám nem cseppfertőzéssel terjed, hanem az agyat elérő hullámok útján. Ennek az 1968-as nemzedéknek most ideért a második hulláma s ez nagyobb károkat okoz, mint az első. Akkor még csak meg akarták szerezni e zavaros fejűek mindazt, ami most már az övék, akkor még csak akarták az anarchiát, ma már az övéké és élnek vele. Öngyilkos nemzedék, a rend ellen harcol és a migráció támogatásával saját maga ellen is, de mint minden anarchista, nem látja át, hogy az anarchiába ő is belepusztul, ahogy az már az emberiség történetében nem egyszer megtörtént.

Aki nem ismeri a történelmet, az arra ítéltetik, hogy újra átélje – tartja a szentencia.

Soha nagyobb igazságot.