Jegyzet

Jávor Béla: A koppányi aga testamentuma

Ogli aga, a koppányi vár ura párbajra kelt Babocsai Gáspárral, akit legyőzött és annak akkori rendje-módja szerint levágta a fejét. A XVI-ik században ez nem volt szokatlan, a politikai harcosok között életre-halálra ment a harc, ezt próbálta megváltoztatni a demokrácia, ahol az ellentétes nézeteket vallók jobbadán már csak verbális párbajt vívnak.
Ha két angol úr vitázott, az egyik azt mondta, így gondolom, mire a másik tromfol, hogy én másként gondolom, s ha tudnak, megegyeznek, ha nem, akkor az nyer, akinek a háta mögött több a választója.

Ez volt a demokrácia aranykora, mára ez tökéletesen elveszett. Bismarck még azt mondta, a politika a lehetőségek művészete s itt a művészeten volt a hangsúly. Művészi politizáláshoz persze művész politikusok kellenek. Kellenének. Mára a nagyvilág politikájában nem hogy a művészek, de becsületes iparosok is ritkák. Jobbadán kontárok. Ki tud művészien politizálni? Aki az adott lehetőségekből felismeri azt a lépést, amely lépés olyan útra visz, amelyet ellenfelei nem ismertek fel. Minden eldöntendő kérdésben, minden politikus előtt több választási lehetőség adódik s ez a választás nem csak a döntés tartalmára, hanem annak stílusára is vonatkozik.

Kezdődik mindez az élőbeszéddel, ha én valakit meg akarok győzni az álláspontomról, mindenekelőtt retorikai elemeket kell felhasználnom a beszédemben s ennek első lépcsője, hogy nem papírból olvasom fel a mondandómat, és itt papírnak minősül a súgógép is. Beszédem stílusa sem közömbös, van miniszterünk, aki nem is artikulál, érteni sem lehet, amit mond, van, aki minden mondat végén felkapja a hangsúlyt, mert nem tanult meg beszélni. Az értelmes mondatot is elrontja a rossz artikuláció és hangsúlyozás. És itt még szót sem ejtettünk a beszéd tartalmáról, amely összefogott legyen, logikus, hasonlatokkal díszített, legyenek benne kérdések és válaszok, színesítsék jelzők, hiszen a politikus terméke a gondolat, amely bármilyen okos és eredeti, azt el kell tudni adni s ehhez kell a jó beszéd.

2002-ben, amikor a Fidesz váratlanul és előre nem látható módon elvesztette a parlamenti választásokat, jobboldali újságírók egy csoportja rendszeresen összejött az egyetlen jobboldali tévében és megengedhetetlen, a polgári Magyarország eszméjétől idegen stílusban ócsárolta a kormányt, amely riasztó volt. Nem mintha az akkori kormány nem érdemelte volna meg a kritikát, de nem ebben a stílusban. Már akkor felemeltem szavamat a polgári tábort dehonesztáló beszédmód ellen, de ha tudtam volna, mi következik 17 év múlva, akkor talán megengedőbb lettem volna.

Kezdődött mindez a médiumokban, először csak a periférián, de mára oda jutottunk, hogy a mértékadó vagy mértékadónak lenni kellene médiumok is kocsmaszinten írnak és beszélnek.
Rendben van (dehogy van), hisz médiumokat nem kötelező olvasni vagy hallgatni, csak az a bökkenő, hogy ezt a stílust átvették a politikusok is. Az ellenzék két éve kezdődött botránypolitizálása még sokakat meglepett, amikor rárontottak a parlamentre, sípoltak, akadályozták az országgyűlés működését. Leplezetlenül hazudtak, provokáltak és álszent módon eljátszották, hogy őket nagyon bántják ebben a demokráciában. Sikerült külföldi elvbarátaik segítségével világgá kürtölni, hogy hazánkban a demokrácia beteg, pedig csak ők voltak betegek. Persze folyton folyvást lelepleződtek álhíreikkel, hamis videóikkal, de jellemző módon még mindig egzisztálnak ebben a Következmények nélküli országban, ahol a hazugságnak, a hipokrita viselkedésnek nincs semmi politikai következménye. Bizonyítja ezt, hogy amikor az önkormányzati választás előtt titokban készített videók jelentek meg, lerántván a leplet a korrupcióról (Kispest), a szavakban keresztény, ténylegesen ezzel ellentétesen élő polgármesterről (Győr), a prostituáltakkal kapcsolatot tartó másik polgármesterről (Budaörs), mindezeknek semmi konzekvenciája nem volt, hiszen választóik ugyanúgy megválasztották őket, mintha mi sem történt volna.

Most viszont minőségi ugrásként a politikusok már egymás halálát kívánják, mint ahogy Hillary Clinton egykori amerikai elnökjelölt volt sajtófőnöke, aki Donald Trump koronavírusos megbetegedése hírére kiadott egy közleményt, melyben expressis verbis az elnök halálát kívánta. Innen már csak egy lépés Sztálin metódusa, aki politikai ellenfelei halálát nemcsak kívánta, de likvidálta is őket a népi demokrácia jegyében.

Hol vagy Ogli aga és Babocsai Gáspár? Hl vagytok ti tisztességes, nyíltszívű harcosok? Pedig csak 500 év múlt el korotoktól.

Nincs mese, az emberiség degenerálódik.