Zenei kincsestár

1956-os nemzeti forradalmunk és szabadságharcunk leverésének emlékére ma az azt megelőző, ugyancsak idegen hatalom, orosz haderők által, igazságtalanul eltiport szabadságharcunk nagy szószólója, Liszt Ferenc zongoraművei hangoznak föl Krystian Zimerman ihletett előadásában. Mindamellett, hogy a hazaszeretet és a szabadság eszméje egész nemzedékének szemében meghatározó értéknek számított, Liszt számára a levert magyar szabadságharc és az azt követő brutális megtorlás életre szóló, fölkavaró élményt jelentett. Forradalmár barátai és a névtelen hősök sorsában többet látott puszta történelmi események résztvevőinél: szemében a lángoló eszmék halhatatlan mártírjaivá váltak. A forradalom és szabadságharc közvetlen hatása alatt írott szerzeményein túl Lisztet élete végéig kísérte és kísértette a történelem orvosolhatatlan igazságtalansága, az egyén és a nemzet kudarcainak sajgó emléke. Bizonyos, hogy ezek a keserű tapasztalatok is visszacsengenek olyan, kései zongoradarabjaiban, mint az 1882-ben keletkezett Gyászgondola.
Az 1886-ban keletkezett La notte, Az éjszaka – megfelelően a romantikus kánonnak – ugyancsak inkább a lélek, az emberi sors sötétségét foglalja hangokba, mintsem természeti tanulmányt fogalmazna meg. A figyelmes hallgató megejtő verbunkos-ütemeket hallhat meg a műben, amelyek nemzeti Himnuszunk és Szózatunk révén a magyar sors rejtjelezett foglalatai is lehetnek.
A Szürke felhők Liszt kései, Debussyt előrevetítő zongorastílusának ékes példája 1881-ből.