Zenei kincsestár

Korának legnagyobb újítója – egyúttal pedig összegzője is. Kedves Hallgatónk! Ha az iménti kijelentéshez hozzátesszük, hogy a barokk zenetörténeti korszakáról van szó, szemernyi kétség sem marad, hogy a szóban forgó szerző nem is lehet más, mint Johann Sebastian Bach. A sokszólamú, polifon gondolkodás legnagyobb mestereként művészetébe olvasztotta mindama hatásokat, amelyek kora zeneszerzői révén eljutottak hozzá: billentyűs, zenekari és korális muzsikát, az olasz muzsika édességét, az angolok eleganciáját, a francia zene kellemkedését és a német komponisták szigorú logikáját. Mindennek szintéziséből született meg Bach egyedülálló életműve, mely egyszerre jelenti a zenei szerkezetépítés magasiskoláját és az érzelmi hatások kifinomult mesterfokát. Ha műfaji megjelölést kellene adnunk Bach Brandenburgi versenyeinek, igazán bajban volnánk: egyes vonásaik az olasz concerto grosso, más jellemzőik a szólókoncert erényeit villantják föl, a művek egésze mégis valami olyan, sokrétegű kompozíciós struktúra, amely csak a nagy billentyűsművekkel állítható párhuzamba. Legjobban tesszük tehát, ha önálló műfajnak tekintjük a Brandenburgi versenyeket, amelyek közül ma az 5., D-dúr concerto szólal meg az Il Giardino Armonico életteli fölvételétől.
Az Il Giardino Armonico régizenei együttes búcsúzóul a 6., B-dúr Brandenburgi verseny zárótételét játssza.