Zenei kincsestár

A Zenei Kincsestár szerda esti zongorabérletében egy olyan zongoraszonáta várja Önöket, amely különösképp sokkal ritkábban szerepel a koncertrepertoáron, mint azt megérdemelné. Talán amiatt, mert komponistája elsősorban nem a szonáta, hanem a ciklikus nagyformák műfajában alkotta meg programadó szerzeményeit. Mint azt talán Önök is sejtik, Robert Schumannról van szó, akinek újszerű kompozíciós gondolkodása csakugyan szétfeszíti a bécsi klasszikus zongoraszonáta arányait. Hallható ez 22-es opusszámú, 2., g-moll szonátájában is, mely bár követi a négytételes forma követelményeit, érzelmi távlatai már-már szétrobbantják a műfaji korlátokat. Mi sem jellemzőbb erre, mint hogy a szerzői utasítás értelmében a nyitótételt olyan gyorsan kell indítani "amilyen gyorsan csak lehet". Csakhogy Schumann a tétel végéig még kétszer ír elő gyorsabb és még gyorsabb tempót. A virtuozitást igénylő szerzeményt most Szvjatoszlav Richtertől halljuk.
Schumann 2., g-moll szonátája után Szvjatoszlav Richter a zárótételt játssza Beethoven 17., d-moll, Vihar-szonátájából.