Zenei kincsestár

A klasszikus zenét mi, magyarok – kissé beszűkítő értelmezésben – komolyzenének is nevezzük. Holott a klasszikus zene tetemes része nem emelkedett érzések fölkeltésére, nem is magasztos filozófiai gondolatok közvetítése céljából keletkezett. Hanem a szórakoztatás nemes küldetésével! Lám, lám, mennyire pazarló, szó szerint fényűző is volt például a XVIII. század, amikor egyebek mellett Haydn és Mozart ontotta a lélek felüdítésére szánt szerzeményeket! Haydn 1795-ben, a londoni publikum számára szerzett 103., Esz-dúr szimfóniája például a tekintélyt parancsoló "Üstdobpergés-szimfónia" melléknévvel dicsekedhet, a nyitótétel jellegzetes effektusa okán. A mai hallgató jobbára valami katonai parádéra vagy uralkodói díszszemlére gyanakodna. Ámde ez a szimfónia sem egyéb, mint Haydn többi alkotása e nagyszabású zenekari műfajban: pompázatos zenei parádé, lenyűgöző tűzijáték hangokból. A Zenei Kincsestárban ma a Londoni Filharmonikusok játsszák el Solti György vezényletével, 1949-ben készült pompás fölvételükön.